Amikor a gyógyszerek már tönkretették a gyomromat, és a fájdalmak semmit sem enyhültek, eljött egy nap. Az a nap volt az, amikor 5 percig tartott felállni a székből a munkahelyemen. 5 percig egyenesítgettem a térdeimet, mire el tudtam indulni. Akkor és ott elkezdtem bőgni, összepakoltam és hazamentem. A hazaút pedig nem is egyenesen haza vezetett, hanem egy akupunktúrás rendelőbe, ahol véletlenül éppen aznap délután volt egy üres hely, amikorra vissza tudtam menni a doktornőhöz.
Döbbenetes volt az első állapotfelmérés. Mai agyammal ezen már egyáltalán nem lepődök meg, de akkor nagyon csodálkoztam, hogy mi köze van az időkénti fejfájásom minőségének, intenzitásának, irányának ahhoz, hogy izületi gyulladásom van. Ma már világos, hogy az volt az első találkozásom a holisztikus szemlélettel, amely az embert nem széttagolt orvosi szakterületekben szemléli, hanem kerek egészként.
Még aznap megkaptam az első kezelést is, és úgy tudtam lemenni a lépcsőn, hogy már csak akkor vettem észre, hogy lefelé kell lépkedni a fájós térdeimmel, amikor lent voltam. Innentől kezdve 3 évig jártam akupunktúrára, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb gyógyszert kelljen szednem. De a megoldástól még mindig messze voltunk...
