Az első tünetek után eltelt 3 év, mire - harmadik próbálkozásra - egy olyan reumatológus-immunológus orvoshoz jutottam el, aki már értett is a szakmájához. Ő nagyon alaposan kivizsgált, mozgatott, tapintotta a meleg izületeket, nagyon részletes vérképet csináltatott. Aztán jött az újabb óriási pofon: a diagnózis SLE. Először ez még semmit nem mondott nekem, de aztán elkövettem az óriási baklövést: rákerestem az interneten, mi is az az SLE. Az eredményeket végigolvasva meglehetős mély depresszióba kerültem, úgy éreztem, a saját szervezetem esküdött össze ellenem, és bármikor úgy dönthet, hogy na most akkor elég, és szép lassan kivégez az immunrendszerem segítségével.

Akkor egy héten belül két, egymástól független ember is tanácsolta, hogy menjek el agykontroll tanfolyamra. Nem telt bele 2 hét, és már ott voltam. Domján László tartotta a tanfolyamot, és óriási élmény volt, amikor sikerült lemennem alfa állapotba. Nagyon kellemes, megnyugtató állapot volt, szinte még testen kívüli élmény is kísérte, valamiféle lebegés, amikor úgy éreztem, felülről látom a termet.

Innentől kezdve naponta agykontrolloztam. Azt programoztam magamban, hogy látom a doktornőt, aki nézegeti a leleteimet, és azt mondja, fantasztikus, hogy én vagyok az az ember, aki meggyógyult ebből a betegségből. Érdekes volt, hogy évekkel később valóban ez történt - kicsit azért másképp - de nem az agykontrollnak köszönhetően.